Csepel Örökség díjat kapott Fabók Ágnes, a Csepel Hangja énekkar vezetője
Fabók Ágnes 2011 óta tanítja a csepeli gyerekeket a Széchenyi István Általános Iskola és Kéttannyelvű Általános Iskolában. Az intézmény közösségi életébe hamar bekapcsolódott, hiszen alapítója és kórusvezetője lett az énekkarnak. Kórusvezetőként a diákok instruálása, a produkciók rendezése és koreografálása mellett szereplőként maga is megjelenik bizonyos előadásokban. Fáradhatatlan lelkesedéssel végzett közösségépítő és szemléletformáló tevékenységének köszönhetően jelentősen hozzájárult a csepeli diákok zenei neveléséhez, személyiségformálásához.
„Nyírteleken nőttem fel, sokáig színésznőként dolgoztam Nyíregyházán. Gyerekszínészként a Mandala Dalszínházban kezdtem a pályám. A színészet szerves része volt az életemnek, sokáig úgy éreztem e hivatás mellett maradok örökké. Időközben elvégeztem a Nyíregyházi Tanitóképző Főiskolát, ami nagyon jó döntésnek bizonyult, hisz a diplomám megszerzése után egy évvel már a pályamódosításon gondolkodtam. Úgy éreztem, váltanom kell, elhagytam a színház világát. Elindultam Budapestre szerencsét próbálni, vonzott a nagyváros, érdekelt mennyire tudom megállni a helyem a fővárosban. Egy kőbányai magániskolában kezdtem dolgozni, majd a szerződésem lejárta után, 2011-ben Csepelen a Széchenyi iskolában helyezkedtem el, napközis tanító-énektanárként.
Akkoriban még nem volt tervben, hogy újra visszatalálok a színpadra. Egy kisebb énekkarral karácsonyi műsort adtunk, de ezt követően is szívesen folytattuk a munkát. Hamarosan egy újabb produkció is kiforrta magát, egy retró koncertet állítottunk össze. Innentől kezdve pedig nem volt megállás, ismét belecsöppentem a színjátszás világába.
A Csepel-Örökség-díj meglepetésként ért, nem számítottam rá, nagyon örültem neki. Az elismerés jó visszajelzés arra, hogy értékelik a munkánkat. A gyerekek egészen másként állnak a színjátszáshoz, mint a profi színészek. Az a szeretetteljes közeg, amivel körülvesznek, össze sem hasonlítható a színházzal. A gyerekek is nagyon büszkék a díjra, hisz látják, hogy ez egy közös elismerés, érdem, ami nem csak nekem, mindannyiunknak szól. A díjat november 4-én egy iskolai bentalvós bulival is megünnepeljük. Az énekkarban kicsik és nagyok összetartanak, nagyon jó közösség formálódott, segítjük egymást, ami nagyon sok örömet és töretlen lendületet ad.”
